A mandarinhéjból a pucoláskor felszálló és kipukkanó kis illatbuborékok, a gyertyát gyújtó gyufa elsercenő foszforszaga, a sült gesztenye füstösen édes aromája, és persze a fenyő illata. Vajon még mindenkinek ezek jelentik a karácsony illatát? Hol kezdődik az adventi várakozás és hol maga az ünnep? Készülődésünk csupán a látványelemek megtervezésében merül ki, vagy illatokkal is díszítjük az otthonunk, ezáltal a szívünk is? Merthogy az illat a lelkünknek szól. Kívülről nem látható, nem a kifelé - élést és mutatást támogatja. A belső elcsendesülést és a befelé figyelést szolgálja.




Ráadásul 2020 a vendégeskedések idejét és létszámát is jócskán megnyírbálta, tehát büszkélkedni sincs kinek egy-egy jól kiválasztott lakásparfümmel. ‘Kényteleknek’ vagyunk önmagunk jóérzése miatt kényeztetni magunkat. Az illatokkal márpedig igen rafinált módon tudunk ünnepet varázsolni. Gondoljunk bele, nem véletlen, hogy a kis Jézus születésének megünneplésére a három napkeleti bölcs a bőséget és gazdagságot jelentő arany mellett két illatot vittmagával - a tömjént és a mirhát.



A kiáradó szellemi és a befogadó földi minőség jelképes átadásával kívánták hangsúlyozni; a mindennapokból kiemelkedő ünnepnap érkezett el, ami hatással lesz az emberiség történetére. Talán mindegy is, hogy nagyanyánk aranyosan illatozó húslevesét főzzük, csillagszórót gyújtunk, szagolva a füstjének jellegzetesen kesernyésségét, vagy egy, szobánk díszéül szolgáló lakásparfüm kifinomult illatával vesszük körbe magunkat— az ünnep bennünk tud megszületni. 


Lipovszky Csenge - illatesztéta

Bejegyzések